Újra Itthon-Az utolsó bejegyzés
Sziasztok!
110 napja érkeztem haza az Egyesült Államokból,de csak most szántam rá magam,hogy ezt a blogot befejezzem. Talán egy kicsit úgy éreztem,hogy ha a blogomat nem fejezem be akkor egy kicsit még megmaradok cserediáknak annak ellenére,hogy már hazaérkeztem,de időközben rájöttem,hogy szeretném veletek megosztani a hazaérkezéssel kapcsolatos élményeimet is.
Hazaérkezésemkor a szüleim már izgatottan vártak a reptéren,otthon pedig a barátaim leptek meg. Nagyon jól esett,hogy gondoltak rám és ennyire vártak már. Nagyon örültem,hogy újra láthattam őket,és nagyon jó volt újta magyar ételeket enni!
Az USA-ban 10 hónapot (300 napot),ebből 150-et töltöttem. Összességében úgy érzem minden és mindenki hiányozni fog Texasból. Furcsa,hogy a "bocsánat,de cserediák vagyok" jól bevált kifogást többi nem használhatom,és valószínüleg sárga iskolabuszon se fogok többet utazni... Úgy érzem ez a cserediák év életem egyik legjobb döntése volt,és minden esetleges nehézség ellenére nagyon örülök,hogy végigcsinátam. Az amerikai családom és barátaim örökre az életem részei maradnak és remélem ők sem fognak soha elfelejteni!
Ez lesz az utolsó blogbejegyzésem,és úgy gondolom még a blogolás is hiányozni fog egy kicsit minden mással együtt. Remélem élveztétek olvasni az amerikai kalandjaimat!
ps: Ha úgy olvastad a blogom,hogy estleg cserediákságon gondolkozol remlélem a blogomat olvasva mindenképp kedvet kaptál hozzá,hiszen biztos vagyok benne,hogy életed legnagyobb kalandja lesz pont úgy mint ahogy az enyém is volt:))
110 napja érkeztem haza az Egyesült Államokból,de csak most szántam rá magam,hogy ezt a blogot befejezzem. Talán egy kicsit úgy éreztem,hogy ha a blogomat nem fejezem be akkor egy kicsit még megmaradok cserediáknak annak ellenére,hogy már hazaérkeztem,de időközben rájöttem,hogy szeretném veletek megosztani a hazaérkezéssel kapcsolatos élményeimet is.
Hazaérkezésemkor a szüleim már izgatottan vártak a reptéren,otthon pedig a barátaim leptek meg. Nagyon jól esett,hogy gondoltak rám és ennyire vártak már. Nagyon örültem,hogy újra láthattam őket,és nagyon jó volt újta magyar ételeket enni!
Az USA-ban 10 hónapot (300 napot),ebből 150-et töltöttem. Összességében úgy érzem minden és mindenki hiányozni fog Texasból. Furcsa,hogy a "bocsánat,de cserediák vagyok" jól bevált kifogást többi nem használhatom,és valószínüleg sárga iskolabuszon se fogok többet utazni... Úgy érzem ez a cserediák év életem egyik legjobb döntése volt,és minden esetleges nehézség ellenére nagyon örülök,hogy végigcsinátam. Az amerikai családom és barátaim örökre az életem részei maradnak és remélem ők sem fognak soha elfelejteni!
Ez lesz az utolsó blogbejegyzésem,és úgy gondolom még a blogolás is hiányozni fog egy kicsit minden mással együtt. Remélem élveztétek olvasni az amerikai kalandjaimat!
ps: Ha úgy olvastad a blogom,hogy estleg cserediákságon gondolkozol remlélem a blogomat olvasva mindenképp kedvet kaptál hozzá,hiszen biztos vagyok benne,hogy életed legnagyobb kalandja lesz pont úgy mint ahogy az enyém is volt:))
Kedves Eszter! Gratulálok a blogjához, nagyon informatív és érdekes azok számára, akiket érdekel egy cserediák kinti élete. Amerikai tanulással kapcsolatban lenne egy kérdés, amiben szeretném röviden a véleményét kérni. Fel tudnám venni Önnel a kapcsolatot? Ha nem okoz ez gondot, legyen kedves írjon rám messengeren, a FB azonosítóm: szabopeterz . Köszönöm előre is!
VálaszTörlés