Az első amerikai tavaszi bálom,vagyis a PROM:))
Sziasztok!
Április 28-án végre elérkezett az amerikai középiskolák legnagyobb eseménye a prom,vagyis a végzős bál. Szerencsére a mi iskolánk megengedte,hogy a tizenegyedikesek is részt vegyenek rajta,így én is el tudtam menni. A legtöbb bárátnőm már januárban elment ruhát vásárolni azért,hogy biztos megtalálja a neki legtökéletesebb darabot. A legtöbb lány képes volt nagyon túlzásba esni,így akár 200-250 ezer forintot is költött a ruhájára. A fodrészokat,sminkeseket,éttermeket és limuzinokat már mindenki hónapokkal ezelőtt lefoglalta. Néha olyan érzésem volt mintha nem is egy iskolai bátlra készülnénk hanem az esküvőinkre. Én nem kapkodtam el a ruha dolgot,csak két héttel a bál előtt mentem. Nagy szerencsém volt,talátam egy nagyon szép földig érő fekete ruhát és hozzá nude színű cipőt.
A helyszínválasztás is tökéletes volt, 20 percnyire Royse Citytől egy erdőben lévő esküvői rendezvényházban voltunk. A bál 8kor kezdődött,előtte az egyik barátnőméknél találkoztunk és onnan mentünk fényképeszkedni. A prom fényképek itt nagyon fontosak,mindenki próbálja a legjobb helyszínt kiválasztani és ott csinálni képeket,hogy aztán azok megmaradjanak emlékbe. Mi legalább 3 különböző helyszínre mentünk el,és több mint ezer képet készítettünk,mivel az egyik barátnőm rokona fényképész volt. A bálba fél 9 körül érkeztünk meg és egészen a végéig 11-ig maradtunk. Az itteni partyk nagyon különböznek az otthoniaktól,főleg amiatt mert sokkal elegánsabb és zene terén is teljesen más stílusuakat játszanak. Az este folyamám nagyon sokat táncoltunk és szórakoztunk. Én sokkal jobban élveztem mint a homecomingot mert itt már jóval több embert ismertem és szinte bárkihez oda tudtam menni beszélgetni. A prom itteni évem egyik legjobb elménye volt és nagyon örülök,hogy elmentem.:) Rengeteg képre mindig várok,hogy elküldjék,de addig is megmutatom azokat amik megvannak.
Április 28-án végre elérkezett az amerikai középiskolák legnagyobb eseménye a prom,vagyis a végzős bál. Szerencsére a mi iskolánk megengedte,hogy a tizenegyedikesek is részt vegyenek rajta,így én is el tudtam menni. A legtöbb bárátnőm már januárban elment ruhát vásárolni azért,hogy biztos megtalálja a neki legtökéletesebb darabot. A legtöbb lány képes volt nagyon túlzásba esni,így akár 200-250 ezer forintot is költött a ruhájára. A fodrészokat,sminkeseket,éttermeket és limuzinokat már mindenki hónapokkal ezelőtt lefoglalta. Néha olyan érzésem volt mintha nem is egy iskolai bátlra készülnénk hanem az esküvőinkre. Én nem kapkodtam el a ruha dolgot,csak két héttel a bál előtt mentem. Nagy szerencsém volt,talátam egy nagyon szép földig érő fekete ruhát és hozzá nude színű cipőt.
A helyszínválasztás is tökéletes volt, 20 percnyire Royse Citytől egy erdőben lévő esküvői rendezvényházban voltunk. A bál 8kor kezdődött,előtte az egyik barátnőméknél találkoztunk és onnan mentünk fényképeszkedni. A prom fényképek itt nagyon fontosak,mindenki próbálja a legjobb helyszínt kiválasztani és ott csinálni képeket,hogy aztán azok megmaradjanak emlékbe. Mi legalább 3 különböző helyszínre mentünk el,és több mint ezer képet készítettünk,mivel az egyik barátnőm rokona fényképész volt. A bálba fél 9 körül érkeztünk meg és egészen a végéig 11-ig maradtunk. Az itteni partyk nagyon különböznek az otthoniaktól,főleg amiatt mert sokkal elegánsabb és zene terén is teljesen más stílusuakat játszanak. Az este folyamám nagyon sokat táncoltunk és szórakoztunk. Én sokkal jobban élveztem mint a homecomingot mert itt már jóval több embert ismertem és szinte bárkihez oda tudtam menni beszélgetni. A prom itteni évem egyik legjobb elménye volt és nagyon örülök,hogy elmentem.:) Rengeteg képre mindig várok,hogy elküldjék,de addig is megmutatom azokat amik megvannak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése