Az utolsó napjaim az amerikai iskolámban
Sziasztok!
Május 25-én ért véget a tanítás az itteni iskolámban. Az utolsó hét egy kicsit keserédes volt mindenki számára. Láttuk a végzős barátainkat kalapban és talárban végigsétálni a folyosókon és sikeresen megírtuk az évvégi vizsgáinkat. A ballagásra még nem került sor csak a végzős sétára. Ezt annyit jelent,hogy az összes végzős végigsétál az iskolában a többi diák pedig sorfalat állva őket ünnepli tapsolva,ujjongva és pacsikat adva azért mert megcsinálták a négy évet.
Az évvégi záróvizsgák szinte ugyanúgy zajlottak mint decemberben, csütörtökön az első pénteken az utolsó négy óráinkból írtunk tesztet. Minden tantárgyra 55 percet kaptunk ami általában több idő volt mint amire valójában szükségünk volt. Az órák hátralévő részében egy kis sütizéssel vagy fánkozással ünnepeltünk.
Az utolsó hét az iskolámban számomra különösen furcsa volt.Életemben először nem voltam igazán boldog az utolsó tanítási napon. Egyszerre voltam boldog mert a tanításnak vége és egyszerre voltam nagyon szomorú,hogy többé nem leszek a Royse City High School tanulója. Furcsa volt belegondolni,hogy vannak olyan emberek az iskolámba akikkel lehet ,hogy soha többet nem fogok találkozni pedig most nagyon jó a viszonyunk. A legjobb barátaim készítettek nekem egy búcsúkosarat amiben egy texas alakú tábla volt amit aláírtak továbbá a kedvenc nasim a Goldfish és egyéb emlékek texasról. Egy másik mexikói-amerikai barátom egy furcsábbnál furcsább mexikói ételekből álló csomagot állított nekem össze. A kedvenc angol tanárom is készült nekem egy kis búcsúcsomaggal amibe egy texas bögrét és egy horgolt kecskét tett amit ő készített. Nagyon örültem az ajándékoknak és biztos vagyok benne,hogy ezek az ajándékok és ez az egész tanév egy nagyon szép emlék lesz.
Május 25-én ért véget a tanítás az itteni iskolámban. Az utolsó hét egy kicsit keserédes volt mindenki számára. Láttuk a végzős barátainkat kalapban és talárban végigsétálni a folyosókon és sikeresen megírtuk az évvégi vizsgáinkat. A ballagásra még nem került sor csak a végzős sétára. Ezt annyit jelent,hogy az összes végzős végigsétál az iskolában a többi diák pedig sorfalat állva őket ünnepli tapsolva,ujjongva és pacsikat adva azért mert megcsinálták a négy évet.
Az évvégi záróvizsgák szinte ugyanúgy zajlottak mint decemberben, csütörtökön az első pénteken az utolsó négy óráinkból írtunk tesztet. Minden tantárgyra 55 percet kaptunk ami általában több idő volt mint amire valójában szükségünk volt. Az órák hátralévő részében egy kis sütizéssel vagy fánkozással ünnepeltünk.
Az utolsó hét az iskolámban számomra különösen furcsa volt.Életemben először nem voltam igazán boldog az utolsó tanítási napon. Egyszerre voltam boldog mert a tanításnak vége és egyszerre voltam nagyon szomorú,hogy többé nem leszek a Royse City High School tanulója. Furcsa volt belegondolni,hogy vannak olyan emberek az iskolámba akikkel lehet ,hogy soha többet nem fogok találkozni pedig most nagyon jó a viszonyunk. A legjobb barátaim készítettek nekem egy búcsúkosarat amiben egy texas alakú tábla volt amit aláírtak továbbá a kedvenc nasim a Goldfish és egyéb emlékek texasról. Egy másik mexikói-amerikai barátom egy furcsábbnál furcsább mexikói ételekből álló csomagot állított nekem össze. A kedvenc angol tanárom is készült nekem egy kis búcsúcsomaggal amibe egy texas bögrét és egy horgolt kecskét tett amit ő készített. Nagyon örültem az ajándékoknak és biztos vagyok benne,hogy ezek az ajándékok és ez az egész tanév egy nagyon szép emlék lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése